Az Amazon ma már több e-könyvet ad el, mint nyomtatottat (gőzöm nincs, ilyen árak mellett hogy csinálják), szóval most már tényleg fel kell venni a papírkönyvet a veszélyeztetett állatok közé. Ennek ellenére: az elektronikus könyvvel még van baj azért, kezdve azzal, hogy – például itthon – gyakorlatilag nincs legális kínálat, egészen odáig, hogy a felhasználásának szabályai (drm–nem drm, kölcsönzés, miazmás) még kiforratlanok.
A Wired egy friss cikke öt olyan szempontot gyűjtött össze, amiben ez a formátum ma még le van maradva, némelyik kifejezetten eredeti.
A befejezetlen e-könyv nem mondja, hogy „olvass el!”. A digitális könyvek nem toporognak felkiáltójelként az asztalon, a táskában, az ágy mellett. Egyszerűen nem látjuk őket, pedig több ezer is lehet egy olvasón.
Ma lehetetlen a teljes gyűjteményt egy helyen tartani. A különböző boltokban vásárolt könyvek között nincs átjárás: ha mondjuk tableten tároljuk őket, saját app kell mindegyik bolt köteteihez, az e-readereken meg gyakran egyes formátumok nem is olvashatók. A papírkönyveket úgy választjuk, hogy leveszünk egyet a polcról, azt, amelyik éppen tetszik, de az elektronikus könyvtárunkat sosem látjuk egyben. (Mondjuk ez leginkább az amerikaiak nyűgje, mert magyar nyelvű elektronikus könyvtárat megvásárolt kötetekből ma még nem lehet építeni, nincs miből.)
Nem lehet jegyzetelni a margóra.
Az e-könyvek „eldobhatók”, de az áruk mégsem ezt tükrözi.
Az elektronikus könyvtár nem dísze a lakásnak. A papírkönyvek gyűjteménye ráadásul minden szónál többet mond a tulajdonosáról, simán megspórolható egy bemutatkozás, ha magára hagyod a vendéget a könyvespolcod előtt. Az e-könyv-kollekciót viszont kinek mutatod meg?
Utolsó kommentek